Almáspite

Fiatal, suhanc kinézetű kiszolgáló áll meg az asztalom mellett.

- Elnézést,Uram, de sajnos történt egy kis félreértés, és az almás pite helyett málnásat sütöttünk, de ha gondolja, szívesen adunk almás helyett málnásat, és eltekintünk az árkülönbözettől.

- Nem, köszönöm, nem szeretnék málnásat.

Jövésmenés.

- Uram, esetleg engesztelésül hozhatok esetleg egy fagyit? Természetesen ajándékként, amíg a pitére várakozik.

Elmosolyodok, közben igyekszem figyelni arra, hogy ne legyen bántó az, amit és ahogy mondom:

- Köszönöm, nem kérek fagylaltot. Csak az almás táskát kérem, semmi mást.

Enyhe hitetlenkedő tekintet, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Kicsit tétovázik, majd visszamegy a pult mögé.

Pár perc múlva visszatér az asztalhoz egy tálcával, rajta az almáspite. Még egyszer próbálkozik:

- Biztos nem kér semmit engesztelésül, Uram? Egy sültkrumplit, üdítőt esetleg?

- Nem, köszönöm, ez pont elég lesz - mondom, elmosolyodok, és átemelem a tálcáról a pitét sajátomra.

Süt a nap, van időm bőven, nem sietek sehova. Az "Átjáró"-t olvasom a PDAmon. Pár perc múlva elkezdem bontogatni a csomagot, majd óvatosan beleharapok.

Jól érzem magam.

Túróstáska és XC Mission

Hihetetlen, hogy 3 hét fogyókúra után micsoda gasztronómiai élvezetet okoz egyetlen túróstáska. Azt hiszem, annyira körülvesznek minket sokszor a jó minőségű ételek, hogy már nem is tudjuk igazán értékelni őket.

Kicsit olyan ez, mint amikor Erdélyben voltunk. A táj csodálatos, az elején az ember rácsodálkozik minden egyes sziklára, legelőre, fenyvesre. Aztán túlcsordul, és már csak a nagyon extra dolgokat veszi észre, a többi természetessé válik - még ha egyáltalán nem is az.

Merida XC Mission Pro

Beújítottam egy vázba. A Bikemag apróban találtam, 50e-ért hirdették. Teljesen új váz, nem volt még beépítve, használva. Újkori ára 2003ban 200e forint volt, a korábbi tulajdonos 150e-ért jutott hozzá, de nem tudott vele foglalkozni akkor, így két és fél évet porosodott. Most hozzám került, így lecseréltem az imádott, de kissé szétkopott Serpens vázamat.

Az új váz hátsó rugóútja változtatható, így igény szerint 55-65-75 mm-t rugózik a hátsó kerék. A rugóstag egy Manitou Swinger SPV tag, ami a pedálozás közbeni mocorgást kiküszöböli, így tulajdonképpen csak a talaj felől érkező erőkre mozdul be - igaz, az érzékenységén ez csökkent. Állítható rajta az előfeszítés (levegő), az SPV érékenység (levegő) és a csillapítás (olaj).

A komplett bringához X-mission kiegészítőket vettem (jól mutat a bringán a sok mission felirat), a többi cuccot a Serensől pakoltam át kb. 4 órás munkával.

Hétvégén remélem, jó idő lesz, és kivihetem tesztelni a terepre - addig csak viszonylag rövidebb utakra vittem kipróbálni, az összhatás eddig pozitív.

Ma reggel: 89,2kg

Csakalényeg

Mohóság

Tegnap bűnöztem.

Este átjöttek Robiék, Cica is jött, így közösen megnéztük az alakuló új rendelőt (egyre pofásabb), aztán vissza a régibe, körbeültük az asztalt, és ment a szokásos duma és sörözés. bből azért teljesen nem akartam kimaradni, így lecsúszott 2 Radler, pár vaniliáskarika, kevéske chips, meg sajtos tallér. Ezvan. A ma reggeli büntetés az, hogy ismét szénhidrátért visít a szervezetem.

Jah, Radler. Elég fura pia, 2 deci sör és 3 deci sprite alkotja, de kapható készre szerelt változatban is, én ez utóbbit fogyasztottam. Elsőre bizarrnak tűnik, de érdemes vele tenni egy kísérletet. Nyári nagy melegben remek szomjoltó, és nem is csap tarkón, mint a sör magában, ha hirtelen a nagy szomjúságra becsavar az ember 2-3 korsóval. Este vacsi után is kellemesen tud esni, pipa mellé is kiváló. Egy másik válozat szerint (Diesel) sprite helyett kólát vegyít sörrel. Ezek után erős a kísértés, hogy egyszer kipróbáljam.

Tegnap Valentin nap volt, Cica (mondhatni lassan szokás szerint) Szamos desszertet kapott, én meg egy pakli francia kártyát. Mindketten örültünk.

Megvettük az ajándékot apunak és anyunak is, mivel nem olvasnak, így elárulhatom: digitális fotókeretet kapnak, hogy mindenhol tudják nézegetni frissen született unokáik képeit. Remélem, örülnek majd neki.

Téliruci

Tegnap Cica mondta, hogy mi lenne, ha összeraknám a bringáját, és akkor bringázhatna, mert már olyan jó idő van. Meg persze előtte a jó példa, ahogy végigtolam a telet bringán. Egyenlőre lebeszéltem erről, mert nagyon hideg van, és nincs hozzá ruhája.

Innen jött az ötlet, hogy tartok dióhéjban összefogalót.

Mi is kell akkor egy jó téli bringás öltözékhez?

Először is pénz. Nem nagyon lehet sajnos spórolni, mert vagy fázni fogsz, vagy izzadni, vagy mindkettő.

Én általában egyszerre 15-60 percet szoktam egyszerre bringázni városban, így télen. Öltözék a következő:

Cipő: teljesen átlagos SPD cipő, fűzős, a kevésbé szellőző fajtából. Téli kiegészítése még egy téli talpbetét, gyapjú alapanyagú, hogy a talpon keesztül se fázzon az ember.

Zokni: egyenlőre átlagos pamutzoknikat használok, de jobb lenne vagy túrazokni, vagy direkt bringászokni. Télire szerintem a gyapjúval kevert vastagabb túrazokni lenne az ideálisabb.

Kamásli: 0 fok alatt már kell. 2 féle s van, 1 sima orkánagyagból (RP), ezt esős időre tartogatom, meg eső után is jó, az útról fölverődő víz nem áztatja szét a cipőt. A másik neoprén anyagú, az esőt nem szereti, kis mennyiségűt (pl. kissé nedves aszfaltról fölverődőt) még megfog, de a fő fícsör, hogy szélálló, és melegen tartja a lábat. 0 °C alatt használom.

Alsógatya: az ideális egy varrás nélküli alsóruházat lenne, de mivel azt még nem sikerült felkutatnom, így pamutgatya van rajtam. Minden, csak nem ideális, de rövid tekerésekhez megfelelő.

Nadrág: téli termo bringásgatya, a térdnél, comb külső részénél és a csípőizületnél softshell, szélálló anyagból. 0 fokig komfortos, alatta kiegészítem még egy termo térdmelegítővel. Kantáros, hogy ne csússzon le, és betétes. Ha valaki sokat teker, mindenképpen szélálló membránosat érdemes csak beszerezni.

Hosszú ujjú aláöltöző: fölül ezt hordom legalsó rétegként, az izzadságot nem szívja magába, hanem szépen kifelé elvezeti. Nagyon fontos darab, a pamutpólót télen kéretik elfelejteni, megszívja magát izzadsággal, aztán darabokrafagy az ember. Talán a leglényegesebb ruhadarab, a komfortfokozatot ez növeli meg legjobban. Ne tessék ajta spórolni, 2-3000 körül már beszerezhető alapvetően jó darab.

Hosszú ujjú bringás fölső: ez egy vastagabb, kifejezeten téli darab. Elöl sofshell, szélálló anyagból van, ez mindenképpen javasolt itt is, ellenszélben sem fagy meg az ember, a hátrésze sima polár, itt tud szellőni kifelé az izzadság. Hátul vanak zsebek a motyónak. Ebből egy bővebb darabot vettem, így hideg időben még egy vékonyabb polár pulcsi aláfér, így -10 °C-ig megfelelő.

Kesztyű: ebből egy átmeneti, szélálló darabbal rendelkezem, sajnos ez már 0 °C alatt hideg, jövőre vennem kell egy melegebb darabot. A szélállóság itt is kiemelten fontos! Meg lehet próbálkozni síkesztyűvel is, sokan azt használnak, nekem nem szimpatikus a tenyérrész viszonylagos ridegsége miatt.

Sapka: a telet egy sima, vékony polársapival kezdtem, azóta áttértem egy softshell anyagúra, ez így szintén szélálló, jobb, vékonyabb, melegebb, jobban belefér a fülem, és jobban rámegy a fejemre a sisak.

Maszk: ebből egy arcot védő, hátul tépőzáras darabom van. Előny, hogy a sapkától függetlenül tudom használni. Védi a nyakamat is, ez külön ó pont. Elöl neoprén anyagból van, így szélálló is, többi része polár.

Sisak: télen is fontos, sőt! Nem csak azért, mert csúszhat az út, hanem az autósok sem számítanak annyira a bringásokra, mint nyáron.

Nincs még vége, de egyenlőre legyen elég ennyi.

Olajozás

Újabban imádok olivaolajjal dolgozni.

Korábban óvatosabban bántam vele, de most már sokkal bátrabban nyúlok hozzá. A legjobb dolog benne, hogy nagyon magas hőmérsékletet bír, sőt, ezt egyenesen igényli is, így ugyanis veszít jellegzetes mellékízéből. Én addig hevítem a serpenyőben, amíg "füstölni" nem kezd, és akkor kerülnek a serpenyőbe az egyéb alkatrészek. Villámgyorsan lehet így húst pirítva sütni, és sokkal szaftosabb is marad az étel. Sima étolajjal nem lehet így bűvészkedni, mert nagyon gyorsan megég-megkeseredik. Pirítani viszont nemcsak a szín miatt szükséges, hanem a pörzsanyagok miatt, amik gazdagabbá teszik egy-egy étel ízét.

Na, mára ennyit a gasztronómiáról.

94,0

Ez voltam reggel. Van még hova dolgozni.

Hétvégi éhség

Éhes vagyok.

Mostanában mindig éhes vagyok.

Nyilván azért van mindez, mert keveset eszem, hogy ne legyek egy ekkora nagy benga állat. A 86 kiló az elsődleges cél. Az már majdnem elfogadható. Sokat segített egyébiránt, hogy végigbringáztam a telet, így a szokásos 5-8 kiló helyett most csak 2 jött föl rám. 

Szóval most erős az elhatározás, hogy megszabadulok tőlük. A tavalyi 7től meg az idei 2től. Aztán majd meglátjuk, meddig lesz hozzá kitartásom. Mert ugye éhes vagyok - meg az asszony szerint nyűgös is, ez úgy tűnik, együtt jár nálam.

Mellette persze bringázgatok is, de egyenlőre, amíg nem jön a tavasz, jobbára csak dolgozóba járok. Ez napi kb. 20 km-t jelent (és napi kb. 400 kalóriát). El kellene kezdeni úszni is megint, nyílt is egy uszoda a közelben, megnézem majd alkalomadtán. Hetente egyszer 1,5-2 óra nyilván jót tenne nekem.

Most meg hétvége hétvége. Vagyis most még pont nem, mert délig még itt esz a fene, de majd aztán. Addig már csak 2 óra. Valahogy csak kibírom.

Tervgazdálkodás

A hétvégém jó részét azzal töltöttem, hogy az új rendelő logóját és honlapját kezdtem el tervezgetni. Így fedeztem fel magamnak a Joomla tartalomkezelő rendszert, ami amellett, hogy profi megoldásokat sorakoztat fel, teljesen ingyenes is. Persze nyilván így sem magától készül el a dolog, sokat fogok vele még szívni, de nem bánom - ezzel is valami újat tanulok. Másrészt ha már lesz honlap, akkor már legyen igényesebb és bővíthetőbb. És tudjam kezelni. A legjobb tanulási mód úgyis az, ha az ember nekiáll, és elkezdi csinálni.

Ami kissé zavar, az a főnök vállrándítása, aki annyit fűzött az egészhez, hogy de mindenképpen legyen rajta fénykép a dolgozókról. Na bravo. Én addigra már blogot, fórumot, külön kozmetika szekciót, webshopot álmodtam. Esetleg ne tegyünk rá pár animgifet, olyan pofás, meg modern, meg minden? A másik, hogy egyáltalán nincs tisztában az értékével sem, számára kezd természetes lenni, hogy ezt én megcsinálom. Ha ki kellene érte fizetnie mondjuk 120.000et (vékonyan számolva), akkor egyből lenne értéke a szemében. Így jópofa játék, amit én szórakozásból csinálok.

A logotervet meg már láttátok. Nekem tetszik. Hálistennek Cicája mindig szólt, ha éppen hülyeségek készültem művelni. Ez lett. Vektorgafikus, monoban is jól néz ki.

Ja, én fogom tervezni a szórólapot is.

Lassan már ki kéne számláznom az ezekkel eltöltött időt is. Pláne, mivel otthon vagyok kénytelen ezeket csinálni, mert a rendelői "erőgép" erre alkalmatlan.

Szórakozásból.

Baze.